Szárcsa Általános Iskola

Ma gondolatban visszamentünk több mint egy fél évszázadot az időben. 1956. október 23-ra, a magyar történelem egyik jelentős eseményére emlékeztünk.

Az ünnepi műsort a nyolcadik osztályosok adták.

Felidézték azt az időszakot, a II. Világháború végét, amikor azt gondolta mindenki, hogy felszabadultunk, vége a nyomorúságnak. A nép óriási erővel látott neki az újjáépítésnek, nem sejtve, hogy a minket „védő”, hazánkba „ideiglenesen” beköltöző szovjet hadsereggel együtt beköltözik az emberekbe a rettegés.

Bemutatták annak a két hétnek az eseményeit, amikor azt gondoltuk, vége az igazságtalanságnak, egy új világot építhetünk.

Sajnos, nem így történt. Sokan elindultak az országból külföldre, azok, akik a szabad, jobb életre vágytak. Érezték, itt már nincs remény.

S sokan adták életüket a szabadságért. Reméljük, a műsorunk láttán iskolánk tanulói is jobban megértették, átérezték az 1956-os eseményeket.

Néhány verset és dalszöveget idézünk most a forgatókönyvből:

Annyi rosszból, annyi bajból menni kéne már,
Elrohanni, megtalálni ahol nem vár csak csönd és nyár.
Sok ígéret a szép jövőről mind az égbe száll,
Nem maradt más, mint a valóság, s az néha nagyon fáj.
Mért’ van annyi átok, ami elkísér,
És az mért’ van, hogy az ember újra fél?
Mért’ kell menni, mért’, ahová szebb jövőt remélsz?
Mért’ van újra bennem az, hogy nincs remény, nincs remény.

Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt,
Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt.

56 izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg, és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.

Tankok dübörögnek…
A felkelt nemzet beleremegett
Félelem szorította a bátort
Sok hős hajós fegyverrel „evezett”
Igazság röppent, ágaskodott a hit…
De rohamra küldte lánctalpasait,
tiporni anyát, gyermeket,
erényt, vallást, becsületet,
börtönbe, láncra, aki mert,
parcellába, ki szót emelt.

Újra kell kezdeni mindent
minden szót újra kimondani
újra kezdeni minden művet és minden életet,
kezünket mindenkinek odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon:
Megteremteni, ami nincs sehol,
De itt van mindnyájunkban mégis
Belőlünk sürgetve dalol
Újra hinni, hogy eljön
Valami, valamikor, valahol…

Felkészítő tanár: Nagy Ferencné

További képek...